Előre leszögezném,hogy egyáltalán nem olyan egyszerű ez a kacsa-csibe gondozás,mint ahogy az hangzik. A szellőztetéssel és a keltetőgép nézegetésével abszolút nem volt probléma – nem született egy új kicsi sem - , viszont az etetés, itatás!

Az első reggel kezdődött minden. Kényelmesen felkeltem felvittem a panzióba a vendégeknek a reggelit és utána indultam a kis hangoskodókhoz. Az itatójukat feltöltöttem, a kis táljukba szórtam magokat és tápot, kinek ami jár, majd mentem le reggelizni.

Fél óra múlva felmegyek és már megint üres minden! Úgyhogy megint újra töltöttem mindent és ez ment egész nap, körülbelül fél óránként. Nem is érettem,hogy miért mondták azt a szüleim, hogy csak napi párszor kell vizet cserélni és az etetőjüket feltölteni.

A kacsák nagyon félnek. Ha közelít az ember lánya a dobozukhoz, mindenki rohan a sarokba és egymáson átugrálva próbálnak minél messzebb kerülni tőlem. Nagyon sajnáltam, hogy ennyire félénkek, ugyanis szívesen megsimogattam volna párat,vagy csak a kezemből etettem volna. Ők nem nagyon változtak a napok során. Talán annyi érdekesség történt,hogy van 2 néma kacsánk a kicsit között, akiknek egy fekete sáv húzódik a fejük tetején, így olyan,mintha „punk” frizurájuk lenne.

A csibék bezzeg! Olyan kíváncsiak, mint a kis kecskéink, egyből jönnek oda, esznek, isznak, még a tenyeremből is hajlandóak voltak csipegetni és némelyiket meg is lehetett simogatni.
Most már kezdenek tollasodni, ami azért humoros, mert csak a szárnyukon nőnek a "felnőttes" tollak, míg a testük más része még pelyhes.

A finom csemegéknek, a jó időnek és persze a szép helynek köszönhetően Gyula vezér Lovasbirodalmában szépen fejlődnek és növögetnek a kis állatkáink és egyre több élménnyel lesznek gazdagabbak.


A kis csibék szárnya, az  állandó csiripelés mellett, már elkezdett tollasodni.