Gyula vezér lovasbirodalma egyre csak gyarapszik kis libákkal, kis bárányokkal, bocival és kis kecskékkel is. Sajnos nem mindegyik kis gida maradt életben, de akik túl élték a napvilágra jövetel akadályait, teljesen jó egészségnek örvendenek. Mindenki nagy bánatára az 5 gidából 4 hím,tehát ez azt jelenti, hogy előbb vagy utóbb,  de el kell őket adni. Mire erre kerül a sor az egész lovarda megszereti ezeket a csintalan, kíváncsi de ugyan akkor még a mamája mögé bújó kis teremtéseket.

Ugyanakkor  a lovasbirodalmat újabb esemény kavarja fel és kicsit mindenki megfeledkezik a gidákról.

Egyik napon arra leszek figyelmes,hogy valami zúg a mellettem lévő szobában. Belesek, de csak egy áramba dugott hungarocell dobozt látok. Többet nem is foglalkoztam a kérdéssel, hiszen elég sok a tenni való a kis konyhakertünkben is. Ám pár héttel később elkeseredett csipogást hallok. Újra benézek a szobába és látom,hogy már 2 nagy kartondobozba elő van készítve enni és inni való felülről pedig infralámpa lóg mind két fészeknél. Kérdőre vonom a szüleimet, akik végre valahára elmagyarázzák, hogy a furcsa "hungarocell doboz" tulajdonképpen egy úgynevezett keltetőgép.

A tetején kis kijelző mutatja a gépben lévő hőmérsékletet, ami épp 37 fok volt. Meglepődött és értetlen arckifejezésem láttán szüleim behatóbban elmagyarázták a funkcióját és így tudtam meg, hogy tulajdonképpen ez a gép végzi el a tyúkanyók és a nőstény kacsák feladatát, vagyis egyenletes hőmérsékleten tartja a tojásokat, míg azokból ki nem kelnek a kis jövevények.

Ezek után naponta nézek be a gép tetején lévő kis ablakon, hogy kibújtak-e már a kis csibék vagy kis kacsák.

Amint előrébb haladnak az események feltétlenül tájékoztatni fogom a kedves olvasókat!


A kis libák egyre bátrabbak, de szüleik még nagyon féltik őket.